Az amerikai Football rövid története
Írta: Láb    2011. február 23. szerda, 21:17    PDF Nyomtatás E-mail
amerikai football története
Annak a sportnak a gyökerei, mely rabul ejtette az amerikai szurkolókat, több száz évre nyúlnak vissza. A játék rengeteg elemet örökölt az 1823-as években az Angliai Rugby város Fiú iskolájában meginduló sporttól. Más elemét a labdarúgásból vette át. Az Európai kontinensről érkező bevándorlókkal lassanként a fent említett két sport is beszivárogott az újvilágba. Az amerikai verzió a kései 1800-as évek iskoláiban játszott vadágakból formálódott.  
 
A harctéren edzett katonáknak megtetszett az újfajta játék. A Polgárháború veteránjai több mint 140 évvel ezelőtt egy egészen új területen kezdtek el egymással harcolni. A Yenkik, a Lázadók, és a Nyugatiak egyaránt nyíltan rohamozták egymás vonalait, hogy az értékes földön yardokat nyerjenek. Minden egyes ember hevesen harcolt a kevés területért. A legtöbben megsérültek az úriemberek privilégiumaként számon tartott „játék” során. A kegyetlen rohamok, a civakodás és verekedés némely esetben életeket is követelt. A football vad játékának első hajtásai ekkor szökkentek igazán szárba.  
 
Habár a századok folyamán a football egyik-másik ága is terjedt, az amerikai verzió, melyből a sport nagy része végül kialakult, az Északkeleti régió középiskoláiban született. Nagykorúvá válását az Északkeleti egyetemek Ivy League (legelőkelőbb amerikai egyetemek ligája) megalakulása jelezte a kései 19. században. Már a korai 1840-es években a Harvard és a Yale egyetemi életének fontos része az intézményen belüli mérkőzések megtartása. Az osztályok közötti versengés a Polgárháború kirobbanása idején már olyan mértékeket öltött, hogy mind a két intézmény vezetősége kitiltotta a sportot.    
Gerit Smith Miller 
 
A háborús évek alatt egy Gerrit Smith Miller nevezetű fiatalember, aki korábban középiskolai tanulmányait New York-ban folytatta, megalapította az Oneida Football Club-ot a Massachusetts-i Bostonban. Az ő munkássága következtében jelent meg először a csapatmunka koncepciója a footballban. Korábban a játékosok egyéni sportolóként vettek részt a mérkőzéseken, ahol a csapattársaik irányában csak minimális felelőséggel tartoztak. Ezzel szemben Miller Bostoni játék stílusa minden játékos számára kijelölt egy szerepet a labda előrejuttatása vagy a védekezés során.  
Az 1869-es évben a Princeton és a Rutgers megrendezte az első egyetemek közötti mérkőzést. A Yale, a Cornell, és a Columbia intézménye is nemsokára követette az „úttörők” példáját. Az akkori játék leginkább egy elvadult angol futball mérkőzésre hasonlított, ahol 25 játékos blokkolt, szerelt és harcolt egymás ellen, hogy a kerekded bőrrel borított labdát átrúghassák egy fából eszkábált szerkezeten, a kapun. Ebben az érában az egyetemek közötti mérkőzések alatt a labda hordozása még nem szerepelt a repertoáron. 

A Harvard Egyetem tanulói 1871-ben csatlakoztak a rangos footballistákhoz, de más, rögbi szerű szabályokkal játszottak. A Harvard olvasatában a játékosok a labdát birtokolva haladhattak futva a pályán. Az Északkeleti iskolák ezt az innovációt nem voltak képesek azonnal megemészteni. Ennek következtében a Harvard ismét kénytelen volt visszatérni a saját falain belül rendezett mérkőzésekhez. Az egyetemek közötti football eközben egészen Michigan-ig nyúlt nyugatra és délen már Virginia-t is elérte.

1874-ben a Montreal-i McGill Egyetem-től David Roger felkérte a Harvard kapitányát, Henry Grant-et egy az iskolák közötti három-mérkőzéses játéksorozatra. A kihívó McGill Egyetem csíkos pályáján - ahol egyébként rögbit is játszottak- a vendég csapat jól szerepelt. A Harvard játékosainak a csetepaté során nyílt először alkalmuk a tojás alakú, disznóhólyaggal bélelt labda használatára. 

Harvard vs. Yale 1875 
 
A Harvard rögbi rajongása következtében kihívta a Yale válogatottját, hogy adjon még egy esélyt az új szabályoknak. Az 1875 november 13-án megrendezett, első rögbi szabályokkal átitatott egyetemek közötti mérkőzésre körülbelül kétezren voltak kíváncsiak. Az örök riválisok mérkőzését a Harvard nyerte, de ezek után az amerikai football már nem maradhatott a régi. Az új ötletek, melyek a labdát messzebb juttatták gyorsan elbűvölték az amerikaiakat és az 1876-os szezonra formálisan át is vették a rögbi labdahordozási szabályait.  

A játék egy elkorcsosult európai labdarúgás és angol rögbi ötvözetévé vált. A futballban látható kapuskilövés szerű ejtett labdás rúgások száma messze túlszárnyalta a touchdown-okat. A rögbivel ellentétben az amerikai verzió pedig sokkal darabosabb volt. Habár a játék ezen verziójában az agresszív védők a snap (ekkor kerül játékba a labda) előtt és után hatalmas ütéseket osztottak ki ellenfelüknek a játék még mindig az úriemberek kiváltságos és merész sportja maradt.

A rögbi szabályai alapján, ahol „egyik oldal se birtokolhatja a labdát, sem a jogot, hogy játékba hozza azt vagy manővert kezdjen vele…” Walter Camp, a Yale egy kiváló elméje 1880-ban előterjesztette a scrimmage vonalának ötletét. Olyan vonalat akart létrehozni, amely alapján pontosan megállapíthatták, hol vitték földre a labdát. Amíg a rögbiben scrummage-nek nevezik azt, ahonnan a két csapat közé dobják a labdát, addig a footballban a scrimmage azt a pontos helyet jelezte, ahonnan a következő játékot kezdeni kell.  

Walter Camp 
 
A fent említetett scrimmage létrehozása mellett Camp megteremtette a snapback (center) és a quarterback pozíciót. Feladatuk többek között a labda játékba hozása volt. A snapback a lába között lökte hátra a labdát a quarterback-nek, aki azt azonnal továbblökte egy másik játékosnak. Ezzel a módszerrel kétségbevonhatatlanná vált a labdabirtokló csapat személye. Talán a scrimmage vonalának bevezetése volt az az újítás, ami leginkább kezdte megkülönböztetni az amerikai football az európai válfajaitól. 

Az akadályozó technikák –melyeket a támadás gyakran alkalmazott, hogy minél tovább megtarthassa a labdát– ellensúlyozására Camp később egy olyan szabályt vezetett be, mely kötelezte a támadó felet arra, hogy amennyiben három próbálkozás alatt nem sikerül 5 yardot előre haladnia, akkor a labdabirtoklás jogát át kell adnia ellenfelének.  Mivel ezt megelőzően a quarterback kivételével mindenki futhatott a labdával az olyan falemberek, mint a Yale toronymagas William "Pudge" Heffelfinger-e is majdnem annyi touchdown-t szerzett, mint a futó játékosok (halfback, fullback). Camp előrelátó újításának következtében a labdát már nem lehetett olyan könnyen megtartani és előrejuttatni. A stratégia és a taktika megvetette a lábát a labda szisztematikus mozgatásában. Walter Camp az Amerikai Football Atyjaként vonult be a történelembe.
  
A telhetetlen sajtó sem pihent a sportág fejlődése során. Parttól partig kezdte el továbbítani írásban az egyetemi eseményeket. A riporterek új válfaja alakult ki, a sportíró. Már azelőtt nagy érdeklődés kísérte a football eseményeket, hogy azok valójában elkezdődtek volna. Mielőtt hosszú sorokban hömpölyögve próbált a sok ezer néző a stadionokba jutni, hogy pár trükkös megmozdulást, labdaátadást vagy az üldözőjét lerázó futást láthassanak, a szurkolók már akkor is kitettek magukért. Egyes emberek bár lóháton érkeztek, mégis úgy néztek ki, mint a csapat kabalája. Mások szekereket díszítettek, míg megint mások kisebb csoportokba verődve csapatuk nevét és indulóit kántálták.    

Nem csak a szurkolók rajongtak ennyire a csapatokért. A korai football játékosok egyenesen büszkék voltak sérüléseikre és kimagasló fizikai kondíciójukra. Ezen fizikumra szükségük is volt a pályán folytatott harcok során. Walter Camp egyszer azt nyilatkozta az 1876-os Yale football csapatáról, hogy két említésre méltó tulajdonsága van a gárdának: „…a keménysége és a szerelései. A keménységet és a szerelést a folyamatos gyakorlások eredményezik. Minden délután egy óra edzés vár a sportolókra, melyet este kilenckor 3 mérföld futás követ a tornateremben. A kitartás és az erő példaképei is lehetnének a fiúk.”  
 
1876-os Yale football csapat 

A football pályán a mai napig minden erejére szüksége van az atlétáknak. Akkoriban a játékosok még tolhatták, húzhatták a csapattársukat, sőt a labdás előrehaladás céljából kúszhatott is a földön. Ezt addig tehette, ameddig jól láthatóan fel nem tartóztatták. Ez a szituáció azonban rengeteg galiba forrásává vált. A probléma megoldásán civódva gyakran verekedések törtek ki. A dulakodások következtében a nézők vonzalma erősen megcsappant a sport iránt. A kilátogatók állítása szerint abban az időkben a football inkább hasonlított a birkózás, a boksz és a kocsmai verekedés egyfajta különös egyvelegére. Egy angol néző, miután végigkísért egy football mérkőzést megjegyezte, hogy az amerikai verzió valóban más, mint az európai labdajátékok. A labdarúgásban a labdát rúgják. A rögbiben csak akkor rúgják meg a játékost, ha a labdát nem tudják. Az amerikai footballban pedig egyenesen az embert rúgják. 
    
A bírók (Refere) hatásköre a kezdetekben szinte formális volt. Egészen addig nem merték lefújni a játékot, amíg a labdást a földre nem vitték és az azt nem kiabálta, hogy lent „down”. Nem álltak a rendelkezésükre olyan szabályok, hogy a vak oldali ütközésektől vagy a verekedésektől elvegyék a csapatok kedvét. Legtöbbször észre se vették a nagy dulakodásban a szabálytalanságokat. 
 
Mindezeknek köszönhetően nem tartott sokáig, hogy az egykor csillogó úriember sport hírneve megfakuljon. John L. Sullivan, az 1882-92 közötti évek nehézsúlyú box bajnoka szerint a címmérkőzések össze sem hasonlíthatóak egy football mérkőzéssel. A ringben a boxoló legalább tudja, mit csinál és azt is sejti, hogy ellenfele mit tervez ellene. Pontosan egymással szemben állnak. A football pályán azonban 11 másik játékos próbál ledolgozni.    

A játék ezen durvasága ellenére sem volt engedélyezett a játékos csere. A fiatal résztvevőktől elvárták, hogy mind a védelem mind a támadás oldalán megállják a helyüket. Játékidő során csak sérülés esetén hagyhatták el a pályát. 
 
A football uniformisok már azon a bizonyos 1875-ös Harvard-Yale találkozón debütáltak. A nézők az új játékstílus mellet megismerkedtek a később vakond-bőrnek keresztelt vászonszerű ruházattal is. A felszerelés nem sok védelmet jelentett a nagy erejű ütközésekkel szemben. A sportolók ezért minden év júniusában serény hajnövesztésbe kezdtek, hogy legalább ennyi óvja őket a csontroppantó ütközések ellen. Az egyéb védőfelszerelés használatát a legtöbb sportoló sem nézte jó szemmel. Némely játékos a gúny tárgyává vált, amikor lemezeket csúsztatott a vakond-bőr ruházata alá.
 
A durvaságok ellenére a footballnak ebben a korszakban világosabb oldala is volt. A mérkőzés után a csapatok együtt vacsoráztak, élvezték a lakomán feltálalt friss halat és vadhúst. Az étkezés utáni fáradt izmok nyugtatására használt balzsamozás szokássá vált. A vacsora és a masszáz után az étel és a balzsam helyét a történetek, a dicsőítő beszédek és a dalok vették át. 

Az 1888-ban beharangozott változtatások lerakták a modern football kialakulásához vezető út alapköveit. A védők korábban csak csípő felett szerelhettek. Ez a korlátozás nagymértékben elősegítette a nyílt futójátékok és labdaátadások terjedését. Futás közben a pálya egész hosszában az egyik játékos a másiknak lökte a labdát, mindaddig, amíg a védelem fel nem zárkózott. Amikor a szerelés a csípő alatt végre valóban legálissá vált, a védők szerelési területe a térd magasságától felfelé az egész testre kibővült.      
 
A labdahordozók rémülve tapasztalták ezen szerelések hatékonyságát. A tackle-ök elkerülése egy játékos számára szinte lehetetlenné vált. Ezt ellensúlyozandó a támadó fal elkezdett csoportosulni a pályán, hogy emberfala mögött megvédje a futóját. Mivel akkoriban még nem készült szabályzat, ami minden játékra vonatkozóan meghatározta volna a játékosok számát a scrimmage vonalon, az edzők átmozgatták az embereket a backfield-re (a scrimmage vonala mögötti terület). A támadás új stratégiájává a tömeg vált. A snap pillanatában minden támadó játékos a védők felé rohanhatott. A módszer erejét több súlyos sérülés és haláleset tanúsította. 
 
Amos Alonzo Stagg 
 
A kezdőrúgásoknál a régi szabályok értelmében a támadó félnek el kellett rúgni a labdát, azonban arra nem tért ki, hogy elkapónak is kell lennie az ellenfélnél. Ezt a kiskaput használta ki a Yale egy másik híres alakja, Amos Alonzo Stagg. 1889-ben létrehozta az inch rúgást és a V-ék játékot. A játék során a rúgó éppen csak belepöckölt lábbal a labdába, felvette azt és hátralökte a futójának. A labdást játékost lassan, de erőteljes léptekkel haladó egymásba kapaszkodó támadók védték. Az ék feladata a védelem egy bizonyos ponton való feltörése volt, ahonnan a futó szabadon kilőhetett.   
 
Az ehhez hasonló játékok drasztikusan növelték a sérültek számát. Lorin E Deland katonai stratéga, sakkozó és a Harvard támogatója - aki sosem játszott egy football mérkőzésen sem - új ötlettel állt elő. Stagg ötletén felbuzdulva kidolgozta a repülő ék játékot. Melyet később a kezdőrúgásoknál szinte rendszeresen használtak. Deland a rúgón kívüli 10 játékost két csapatra osztotta. 5-5 embert állított a pálya két oldalvonalára. Mielőtt a rúgó játékba hozta volna a labdát jelzett társainak, akik erre sprintelni kezdtek. Az első lépések során még együtt haladtak, pár yard után azonban a pálya közepe felé vették az irányt és ék alakba álltak össze.  

A repülő éket minden csapat adoptálta. Egyes variációi még veszélyesebbé lettek, mint az eredeti. Maga a játék legalább olyan halálos volt, mint amilyen hatékony. A számos haláleset következtében mindössze két szezon után törölték a játékból. Az edzők és a játékosok azonban megtalálták a megfelelő kiskapukat, hogy a repülő ék életben maradhasson. 

A tiltott formációra emlékeztető felállások árasztották el a pályát. A sérültek száma az egekbe szökött, miközben a feldühödött sajtó nekikezdett hadjáratának az erőszakos sport ellen. 11 éven keresztül táplálta a köznép dühét és alapvető változtatásokat követelt. Egyik elképzelésük a korábbi 3 kísérlet alatti 5 yard megtételét 4 kísérlet alatti 10 yardra növelte. 
   
Az amerikai football ezen sötétebb időszakaiban rögbi és labdarúgó csapatok érkeztek a nagyobb egyetemekre. Céljuk a sportágak népszerűsítése mellett, azok nemes értékének kiemelése is volt. Egyes intézmények döntöttek és leváltották az amerikai football rögbire vagy labdarúgásra, de olyan iskola is létezett, ahol mindenfajta focit betiltottak. 

A kor furcsasága, hogy ezekben az években születtek meg a sport első hősei, akik megragadták a lakosság képzeletét. 1889 óta Walter Camp kezdeményezése következtében minden évben összeválogatták a legtehetségesebb játékosokat az Össz-Amerikai csapatba. Ezek a nagyszerű sportolók elbűvölték a tömegeket és növelték az érdeklődők számát annak veszélyei tudatában is. A század forduló végére az amerikai intézmények többsége legalább annyira érdekeltté vált a footballban, mint a kezdeti pár kiváltságos iskola. 
 
Miután a Chicago Tribune megrázó híre -18 halott, 159 komolyan sérült football játékos  - végigszáguldott az államokon, Theodore Roosevelt elnök azonnali szabályváltoztatásokat követelt. Az elnök kezdeményezésére megalakult egy szabály bizottság, melybe meghívták az edzőket egy megoldás kiötlése érdekében. John Heisman, a Georgia Tech edzője egy a többiek számára különös ötlettel állt elő. Az előre dobott passzokban látta a nagy játékos tömegek felosztásának módját. Reményeiben a football brutalitását, okos labdajáték váltotta fel, mely a nézők számára is élvezhető, de a legfontosabb tulajdonsága a játékosok testi épségének védelme. 
 
Gus Dorais és Knute Rockne 
 
1906 új évének második napján a szabály bizottság engedélyezte az előre passzt. Az új szabály azonban 15 yardos büntetéssel súlytotta a pontatlan lövéseket. Ennek következtében az edzők nem szívesen kísérleteztek a hatalmas újítást jelentő módszerrel. Hat évnek kellet eltelnie, hogy az elképzelés fegyverré érjen. A Notre Dame tehetséges irányítója, Gus Dorais az 1913-mas szezont megelőző nyarat végig gyakorolta. Egy tehetséges Erie tó melletti elkapó segítette a munkáját. A passz utak lassan kikristályosodtak. Dorais és elkapója Knute Rockne munkájának köszönhetően a mai football bővelkedik a passzjátékokban. 

A repülő ék válfajainak újabb két áldozata indította el a lavinát 1909-ben, melynek következtében a bizottság a backfield-en tartózkodók számát 4 főnél maximalizálta és hét főből álló falat követelt. A kezdőrúgásoknak minimum 10 yardot meg kellett tenniük. Az új szabályok értelmében már nem volt legális a játékosok egymásba kapaszkodása sem.   
 
Romboló hatásai mellett a repülő ékszerű tömegjátékok pozitív attitűdöt is teremtettek a sport irányába. A játék ereje és borzongató szépsége segítette a football terjedését az államokban. Ellenlábasainak köszönhetően megalakultak az első, a játékosok védelmét szem előtt tartó bizottságok, mint például a National College Athletic Association (NCAA) 1906-ban. Az ehhez hasonló nagyszabású szervezetek növelték a footballban érdekelt civil csoportok, sajtó és az egyetemi vezetőségek beavatkozásának hatását a football további szabályaira nézve. 
 
Ma, több mint 100 évvel az NCAA megalakulása után az egyetemi football az egyik legkedveltebb sportág színeiben tündököl. A főiskolákat és az egyetemeket az NCAA irányelveinek megfelelően 3 divízióba sorolták. A divíziótól egyel nagyobb csoport a "conference" konferencia. A szezon és konferencia játékok vezetnek az utószezon kupa "bowl" játékaihoz, ahol a konferencia bajnokok vívnak egymással a világ tévénézőinek szemeláttára. Ezek közül néhányat, mint például a Rose Bowl-t, újév napján tartják a Californiai Pasadenaban. Itt a Big Ten és Pacific Ten konferenciák bajnokai ugornak egymásnak. Egyéb ilyen nevesebb kupa az Orange Bowl a Floridai Miamiban, a Sugar Bowl a Lousianai New Orleansban, a Cotton Bowl a Texasi Dallasban, és a Peach Bowl a Georgiai Atlanta-ban kerül megrendezésre.

A profi focit az egyetemek közötti futball egyesület "Intercollegiate Football Association" eltűnése után 1895 körül kezdték el fejlesztgetni. 1920-ban megalapították az "American Professional Football Association" Amerikai Profi Football Egyesületet. Egy évvel később újraszervezték és 1922-ben új nevet kapott: "National Football League" Nemzeti Futball Liga.

Az APFA egy kis diszkréció ellenében széles körben osztogatta a csapatoknak a játékjogot. Az NFL-ben ezzel szemben azonban 1946-1949 között csak 10 csapatnak adatott meg a lehetőség a játékra a liga keretein belül. Az APFA-ban megalakulása és az átalakítása közti időben 23 csapat játszott.
 
A foci első 90 évét a főiskolai, egyetemi futball dominanciája jellemezte. Sokkal népszerűbb volt, mint a profi futball. Még ma is átitatja a College footballt a már szinte a kezdetektől jelen lévő tradíció és az iskolák közti rivalizálás. 80 évvel ezelőtt nem volt ritka, hogy 50000 szurkoló látogatott el egy iskolai mérkőzésre. Ugyanekkor egy akkori NFL mérkőzésen a legjobb esetben is csak 5000-en tették tiszteletüket. A profi footballban érdekelt civil szervezetek tudták, hogy változtatásokra van szükség. 
 
ed Grange Chicago Cardinals ellen  
 
1925-ben egy nappal miután a főiskolás idény véget ért, Harold "Red" Grange az Illinoisi Össz-Amerikai halfback szerződést kötött a küszködő Chicago Bears-szel. A licensze 19 játékra szolt. Az egyetemről megörökölt 77-es mezszámában kezdte el profi pályafutását Running back pozícióban. Bére 100000 dollárra rúgott, amit nagyrészt a belépőkből fedeztek. Ez hatalmas összegnek számított abban a korban, amikor egy tipikus játékos bére kevesebb volt 100 dollárnál játékonként. 

Még abban az évben a Hálaadás Napi játékra 36000 szurkoló sereglett ki (ez abban az időben rekord mennyiség volt), hogy lássa, hogyan harcol Grange és a Bears a liga legjobbjával a Chicago Cardinals-szal. A Cubs Park-ban megrendezett mérkőzés pontnélküli döntetlennel végződött. A Bears később hatásvadász körútra indult. A New Yorki Polo Grounds-ban már több mint 65000 ember figyelte a gallopozó szellemet "The Galloping Ghost", Grange-t hogyan mérkőzik meg a New York Giants-szel. Grange egy 35 yardos interception (az ellenség passzának elcsípése) visszahordással szerzett touchdown-nal járult hozzá a Bears 19-7-es győzelméhez. Azon a mérkőzésen 53 yardot futott labdával, elkapott egy 23 yardos passzot, valamint 2 sikeres 32 yardos passzot adott. 

Habár Grange rengeteg új rajongót vonzott a profi ligához, az 1930-as évek bajnoki meccseire így is kevesebb, mint 30000 ember látogatott el mérkőzésenként.
 
1970-ben majdnem 50 évvel az első profi szövetség megalakulása után, az NFL 16 csapata összeolvadt az AFL 10 csapatával. Így egy kétkonferenciás Liga jött létre. Az 1980-as években további bővítésekre került sor. Az 1993/94 NFL szezonban 30 csapatnak adták meg a játékjogot. A további növekedéshez vezető lépcső az NFL 8 divízióra való osztása volt 2002-ben. Mindegyik divízióban 4 csapat játszik. Jelenleg 32 csapat állhat pályára a Profi futball ligában.

A profi foci sem volt tökéletes, csakúgy, mint az egyetemi kollégája sem. Több versenyszervezet próbálkozott a kisebb nagyobb hibák csiszolásával és új ötletek beültetésével. Az Össz-Amerikai Football Konferencia "All-American Football Conference" és a "World Football League" is aközé a számos versengő liga közé tartozik, amelyek később megszűntek. Az All-American Football Conference mindössze 1946-1949 között működött. A World Football League 1974-1975 bírta csak.

1987-ben megjelent egy újfajta játékforma is, az aréna foci "Arena Football". Ezt a tavasszal első rügyeinek megjelenése idején teremben játszák a 8 főből álló csapatok. Az aréna foci a mai napig fennmaradt, de koránt sem élvez olyan népszerűséget vagy sikert a tengerentúl, mint ami az NFL-t övezi.

 

Hozzászólások  

 
0 #21 Polly 2016-09-06 09:58
First you need to know thhat mobile strike free gold hack no survey ipad [Aidan: http://www.kenyawashe.com/index.php?option=com_k2&view=itemlist&task=user&id=58134] strike Һaѕ ɑ rigorous machine аnd know what yοu can get prohibited if үou are unlucky.
Idézet
 
 
0 #20 Brendan 2015-05-28 12:45
This is my first time pay a visit at here and
i am genuinely happy to read all at alone place.

Feel free to surf to my blog - http://www.viagrabelgiquefr.com/viagra-pharmacie-belgique: http://www.viagrabelgiquefr.com/viagra-pharmacie-belgique
Idézet
 
 
0 #19 Baranyi László 2015-03-16 21:08
Kedves Szerző!
Megtudná osztani velem,ezen cikk elkészítéséhez szolgált forrásokat?
Idézet
 
 
0 #18 Billy 2014-12-12 09:24
Keep on working, great job!

Also visit my blog - sex shop Valencia: http://lolatoys.com
Idézet
 
 
0 #17 Cathy 2014-10-20 00:19
Odzież reklamowa: http://www.youtube.com/watch?v=jceZEYDutUc
marie osmond
gems
furman university
frye boots
gm
lj
Idézet
 
 
0 #16 Jannette 2014-08-20 03:14
Keep this going please, great job!

Have a look at my web page - matematik dersi ankara: http://matematik-dersi.8ra.org/2014/07/10/matematik-ozel-ders-ankara/
Idézet
 
 
0 #15 Dixie 2014-08-12 15:01
Link exchange is nothing else but it is just placing the other person's website
link on your page at suitable place and other person will also do similar in favor of you.


my blog; iyi matematik
öğretmeni ankara: http://matematik-dersi.8ra.org/tag/kpss-ozel-ders/
Idézet
 
 
0 #14 Dino 2014-08-11 17:37
Asking questions are truly pleasant thing
if you are not understanding something totally, except this
article presents nice understanding yet.

Visit my website matematik dersi ankara: http://matematik-dersi.8ra.org/tag/ankara-matematik-dersi-fiyatlari/
Idézet
 
 
0 #13 Gladys 2014-08-06 18:32
Hello everyone, it's my first visit at this web site, and article is truly fruitful in favor of
me, keep up posting these types of articles or reviews.


Feel free to surf to my webpage; boşanma avukatları ankara: http://ankaraavukat.ra6.org/tag/bosanma-avukati/
Idézet
 
 
0 #12 Malcolm 2014-07-31 16:41
Howdy this is kind of of off topic but I was wondering
if blogs use WYSIWYG editors or if you have to manually code with HTML.
I'm starting a blog soon but have no coding knowledge so I wanted to get advice from someone
with experience. Any help would be enormously appreciated!



My page :: ankarada iyi matematik öğretmeni: http://matematik-dersi.8ra.org/tag/yenimahalle-ozel-ders/
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés

Futball Felszerelések

Sisakolás

News image

Egy átlag NFL játékos egy szezon alatt körülbelül 950 ütést kap a fejére. Ezek az ütközések nem csak agyrázkódást, de hosszútávon agykárosodást is okozhatnak. A fejsérülésekre figyelemmel az NFL jelentős...

Láb | vasárnap, 20 február 2011

Bővebben...

Nike fejlesztések

News image

December 14-én  a Nike Football lehúzta a leplet legújabb fejlesztéseiről. A Dallas Cowboys stadionjába érkező médiák, szurkolók és játékosok többek között két olyan termékkel ismerkedhettek meg, amely tovább öregbítheti a...

end zone magazin | kedd, 28 december 2010

Bővebben...

A labda

News image

Az Ohio állambeli Ada városka ad otthont annak a létesítménynek, ami nélkül az amerikai football-t csak fejben lehetne vívni és Amerikai lakosai nem élvezhetnék hétvégente a feszültséget a játék körüli...

Láb | péntek, 23 július 2010

Bővebben...

A sisak

A mai foci sisakok kiváló védelmet biztosítanak a fejnek, különböző méretekben és bélésrendszerrel kaphatók. Vásárláskor fontos tisztában lenni az egyes tartozékokkal.

end zone magazin | csütörtök, 31 december 2009

Bővebben...

A sisak tartozékai

A  sisakok önmagukban nem képesek megfelelő védelmet biztosítani a fejnek. Ezért szükség van különböző  bélésrendszerekre , áll- és arcvédőre a tökéletes biztonság érdekében. Előző cikkünkben már említést tettünk ezekről a...

end zone magazin | kedd, 29 december 2009

Bővebben...