Az amerikai futball posztjai és fontosságuk a játék szempontjából
Írta: Botond    2011. június 20. hétfő, 16:43    PDF Nyomtatás E-mail
Hetente jelentkező cikksorozatunk következő részével jelentkezünk: running back, jobb oldali tackle, második számú elkapó.
Running back: A futók a szurkolók figyelmének középpontjában állnak, játékuk látványos és statisztikailag is nagyon jól nyomon követhető. Egy jó futó közepes támadófallal is jelentős eredményeket érhet el, lerázza magáról a védőket, olyan futási folyosókat talál, amit mások észre sem vesznek, ráadásul az irányító nem csupán elkapóként, de a passz siettetők elleni védekezésben is számíthat rájuk.

A futó lehet gyors, kiszámíthatatlan irányváltásokra képes szinte utolérhetetlen versenylópl. a Chiefs Jamaal Charles-a, vagy kőkemény, hatalmasakat ütköző a védelmeket fizikailag megfélemlítő és felőrlő faltörő kos, pl. Peyton Hillis a Cleveland-ből. A mai NFL passzorientáltsága miatt a csapatok egyre gyakrabban a fent említett két típusú futó mindegyikével rendelkeznek, tehát a feladattól függően váltogatják játékosaikat. Egy elit futó mindkét szerep betöltésére képes, de belőlük azért elég kevés van Steven Jackson vagy Adrian Peterson neve ugrik be elsőként.


A poszt szempontjából a fizikai adottságokon kívül az ösztönök és az önbizalom is elengedhetetlen, a futó folyosókat meg kell találni, a gyengébb szereléseket le kell tudni rázni, ha tízszer sem sikerült előre jutni neki kell menni tizenegyedszerre is, mert lehet, hogy akkor sikerülni fog.

 

Véleményem szerint a mai NFL legjobban képzett futója a Jacksonville Jaguars Maurice Jones-Drew-ja, nem azt mondom, hogy ő a legjobb, de mindenre képes amit elvárhatunk egy futótól.

Ritkaság: A draft során nagyon könnyű running back-et találni, a harmadik negyedik körös futók is kezdők lehetnek a ligában, de például a Texans Arian Foster-e draftolatlan szabadügynökként érkezett a csapathoz és tavaly ő vezette a ligát yard-ok tekintetében.

Hatékonyság: A futók nagyon sokat javítanak egy csapat támadóegységén, gondoljunk csak Chris Johnson-ra a Titans-ben.

Pénz: Karrierjük elején ezek a játékosok egész jól keresnek, de harmincas éveik körül már egy csapat sem szeret nagy pénzért alkalmazni őket.

Karrierhossz: Nagyon rövid, valószínűleg az összes poszt közül ők sérülnek a legtöbbet, néhány végigjátszott szezon után annyi szerelést kapnak, hogy már nem képesek hatékonyan segíteni csapataikat a megszokott szinten.

Jobb oldali tackle: Már beszéltünk arról mennyire fontos a vak oldali tackle egy csapat számára, most következzen a másik oldali tackle.

Ezeknek a srácoknak az elsődleges feladata a futás blokkolás, a bal oldali defensive end-ekkel kerülnek össze először, és ellenük igazán nehéz megfelelő futófolyosókat nyitni. Ugyanakkor a passz siettetők ellen is meg kell állnia a helyét, hiszen a csapat számára a legfontosabb játékos az irányító.


A jobb oldali vagy nem vakoldali tackle nagyon hasonlít a vakoldali tackle-re, de általában nem annyira tehetséges és képzett játékos, de egy kicsit talán gyorsabbak és keményebbek, mint a fal másik oldalán játszó társaik.

 

Ritkaság: Nem túl nehéz a draft során megfelelő jobb oldali tackle-t találni, a legtöbb egyetemi tackle ezen az oldalon állja meg a helyét az NFL-ben. A szabadügynökség is megfelelő hely egy tackle leigazolásához.

Hatékonyság: Legfőbb feladatuk a futás blokkolása, ha passzvédekezésben is jók az egy "bónusz" csapataik számára. Két jó képességű jobb oldali tackle Jeff Otah a Carolina-ból és Eric Winston a Texans-ból

Pénz: Átlagos fizetést kapnak ezek a játékosok, ugyanakkor a falemberek egyre több fizetést kapnak, és ennek előnyeit élvezik a jobb oldali tackle-ök

Karrierhossz: Közepes, de nem nagyon találunk egy évtizednél tovább játszó játékost.

Második számú elkapó: Mi különböztet meg az első számú és a második számú elkapót? A második számú elkapó nem a robbanékony játékával, vagy atletikusságával tűnik ki, ezek a játékosok magabiztos kezű, labdabiztos, jó elkapóutakat futó, elsődlegesen megbízhatóságával kiemelkedő srácok.

A második számú elkapótól nem várják el, hogy olyan elkapásokat csináljanak amitől leesik mindenki álla, és nem rendelkezik kiemelkedő sebességgel, vagy robbanékonysággal. Elsősorban a vörös zónában (az endzone-tól számított 20 yardos terület) jelentkezik előnyük ladbabiztosságuk miatt.


Az igazán hatékony támadóegységek nagyon jó második számú elkapókkal rendelkeznek, gondoljunk csak Donald Driver-re a Green Bay-ben vagy Lance Moore-ra a Saints-ben.

 

Ritkaság: Nem lehetetlen második számú elkapókat találni a draft során, de az igazán labdabiztos játékosok nem is túl gyakoriak.

Hatékonyság: Ezek az elkapók is képesek nagy play-ekre, de nem ez az elsődleges feladatuk. Harmadik és hosszú kísérleteknél nagyon fontos szerep hárul rájuk, ezért szerintem közepesen fontosak egy csapat számára.

Pénz: Véleményem szerint Hines Ward a legtipikusabb második számú elkapó, annak ellenére, hogy a Steelers egész karrierje során első számú elkapóként alkalmazta, nagyon jó kezei vannak, kemény, és amikor fontos, üresre játssza magát. Ezért kapott 33 évesen évi 5 millió dolláros szerződést. Egész jól keresnek tehát ezek az elkapók.

Karrierhossz: Egészen a harmincas éveik végéig jó minőségű játékra képesek,  jó kilátásokkal indulhatnak neki karrierjeiknek.